Minden történetnek van kezdete és vége. Azonban esetünkben – feltételezhetően érthető okokból – eltekintenénk a szokásos történetmesélési technikától és inkább az előbbi idősíkra fókuszálnánk. Fontos a múlt – történetünk kezdete -, hiszen viszonyítási alapot adhat. Tudjuk honnan jöttünk és merre is tartunk most. Történetünk három évvel ezelőttre nyúlik vissza, ami még emberi léptékben sem számít talán soknak, ugyanakkor egy élénk kávézóban, ahol számtalan ember megfordul naponta, történetek garmadája keletkezik. Helyileg a Petőfi Sándor sugárút 39. szám alatt járunk, egy 40 m2-es, egy a régi idők szép emlékeit őrző üzlethelyiségben. A hely atmoszféráját a kávé lágy aromái járják át, a polcokon különféle teák sorakoznak. A bútorzat a régmúltat idézi, a teret lágy jazz-muzsika dallamai töltik ki, itt egy picit mindenki megpihen. Kivéve persze a dolgozók tudás iránti vágyát és igyekezetét. Ahogyan teltek a hónapok, majd évek a helyet a folyamatos innováció jellemezte. A kezdetben keményvonalas olasz klasszikus kávés vonalat kiegészítette az újhullámos dimenzió is, teret engedve egy új koncepció és ízvilág megjelenésének. Mondhatni, így vált teljessé a kávézói élmény. Az üzletet így már két megközelítés szellemisége járta be. Az espresso gép mellett megjelentek az alternatív kávékészítési eszközök is. Hogyan is feledkezhetnénk meg a talán már hozzánk nőtt kotyogós kávéfőzőről? A hőfok is változott – eltekintve most a klimatikus változásoktól -, ugyanis addig maximum akkor volt hideg a kávé, ha kihűlt a csészében a hosszas diskurzus közben. Az új módszerek bevezetése magával hozta a hidegkávé rituáléját és az arra jellemtő ízek sajátos korábbihoz nem fogható világát. Ezzel paralel módon hasonló trend érte el a teaválasztékunkat is, megédesítve az emberek hétköznapjait, mesterséges édesítők nélkül is. Lehetővé vált tehát, hogy egyre szélesebb vásárlói igénykört tudjunk kielégíteni.
A vendégkör bővülésével – legnagyobb sajnálatunkra – nem nőtt párhuzamosan a hely mérete, bár terveink voltak erre vonatkozóan. Szomszédaink nem feltétlenül örültek volna, ha a nappalijukból nyüzsgő vendégteret csinálunk. Ennek ellenére pont elég tér állt rendelkezésre ahhoz, hogy több gasztronómiai “szakág” találkozzon, és informális beszélgetést folytasson a vendéglátás helyzetéről régiónkban. Elemezve a diskurzusokat felmerült az igény a paletta bővítésére, erre viszont a hely paraméterei még nem adtak lehetőséget, áthidalhatatlan problémának tűnt. Sokaknak jól esett volna egy finom szendvics a reggeli kávé mellé. Mindezek ellenére az ötletek kreálását nem adtuk fel. Idén nyáron a hosszas elméleti előkészítés, és városunk üres üzlethelyiségeinek szemrevételezésének eredményeképp érett meg a gondolat, hogy valami egészen újat hozzunk létre, fizikailag és szemléletileg is. A közismert frázist kicsit megfordítva, valami új kezdete mindig valaminek a végét jelenti. Így, hogy minden erőnket az új projektre fókuszáljuk, szeretett kávézónkat augusztus 12-én bezártuk. Nem mondhatni, hogy ez érzelmileg könnyű döntés lett volna, de mindenképpen enyhített a helyzeten, hogy valami új, izgalmas dolgot ötlöttünk ki a konyhában, nem feltétlenül átvitt értelemben. Az Antique nem vész el, csak átalakul, hangozhatna klisésen.
Történetünk ettől a ponttól a jelen és a jövő idősíkjára koncentrál. Hiszen egy nagyon izgalmas koncepció megvalósításán dolgozunk, ami reményeink szerint Szeged életébe is egy új, üde színfoltot hoz, megőrizve régi értékeinket is. Mint minden városban, itt is meg van mindenkinek a kedvenc kávézója, a hely, ahol a legjobban ízlik a sütemény (leszámítva persze a nagymamáét, hiszen azzal semmi sem kelhet versenyre), vagy éppen a szendvicsek fellegvára, esetleg egy terasz ahol a legjobb borozni. Nem titkolt szándékunk, hogy az új projekt keretében – megőrizve a régi tapasztalatainkat – ezeket a gasztronómiai területeket a szó szoros értelmében egy fedél alá hozzuk egy fúzió keretein belül. Ugyanakkor itt rögtön felmerül az “Aki mindenhez ért, az nem ért valójában semmihez.” népi bölcsesség. Ez bizonyos keretek között igaz is lehet, ám hogy elkerüljük ezt a súlyos jelenséget, nálunk minden területnek meg lesz a maga szakértője, felosztjuk a szakértőiség kérdését. Ezen belül annyit elárulhatunk, hogy sikerült egy olyan csapatot felépíteni, ahol az adott terület nem csupán egy munka, hanem mindössze hobbi, ennek ellenére nem érdemes negatív színezetként felfogni. Ugyanis azt jelenti, hogy szívvel-lélekkel csináljuk azt, amit csinálunk. Folyamatosan követjük az iparágak trendjeit, fejlesztjük a szaktudásunkat. Ha röviden kellene megfogalmaznunk: Szívünk-lelkünk benne van, nem fáradtunk bele. Kávéban a jól megszokott tematikát örökítjük tovább, melyről részleteket is ismertetni fogjuk, további bejegyzések formájában. Annyit már most elárulhatunk, hogy itt is törekedtünk a szakértelmünk, és az azt kiszolgáló géppark továbbfejlesztésére.
Emellett szenteljünk most néhány gondolatot az új kulináris irányzatainknak. Ételeink a street-food gondolatmenetet követik, ám nevét és élét némileg kicsorbítva, nem az utcán, hanem bisztrónk berkein belül. Ez az ízek átélésére nem lesz hatással, egyébként is elég oxigén lesz új otthonunkban a megfelelő ízérzékeléshez. Gondolva azokra, akik a teljes élményt szeretnék átélni, utcai logónk alatt helyet kap pár kényelmes ülőhely. Jelenlegi időjárásunkat tekintve az őszre készülve nem pokrócokat szerzünk be a helyek komfortosítására, hanem napernyőt és naptejet. Az étlapon megjelennek a könnyű krémlevesek és a szendvicsek, így aki egy kiadós reggelit keres, esetleg egy laza ebédet, netán a munka után szeretne egy kicsit feltöltődni, az mind megtalálja NÁLUNK a számításait. Reggel és délben a fogások kiváló kísérői lehetnek a különféle, – elcsépelt fogalommal – szezonalitást tükröző kávék. Amennyiben pedig a lazításhoz nem megfelelő eszköz a koffeinbevitel, reményink szerint egy remekbeszabott bort tudunk ajánlani az adott étel jellegének megfelelően. A kalória-bevitelt az édesszájúak szerint azonban még ez után is lehet fokozni, ezért tartottuk nélkülözhetetlennek egy a süteményekért felelős kolléga “beszerzését” és kiképzését. Ennek köszönhetően a házias jellegű sütemények által keltett kalóriatöbblet segít mindenkinek átbillenni a holtponton – vagy éppen elalvást indukál-, a nap bármely szakaszában.
Érthető pszichológiai okokból a helyek növekedésével fordítottan arányos szokott lenni a családias életérzés. Ezt elkerülve azt találtuk a legjobb módszernek, hogy már a csapat összeállításával, a feladatok kiosztásával elérjük azt, hogy a csapatunkon belül családias legyen a hangulat. Ez talán jó kiindulópontot jelenthet ahhoz, hogy ez a szellemiség járja át bisztrónk falait. Az egész hely maga is úgy épül, mint egy családi ház, aminek a kivitelezésében mindenki részt vesz, így mindenki magáénak érezheti azt. Olyan atmoszféra jön létre, mintha otthonunkban látnánk vendégül a barátainkat, némi különbség, hogy itt a cipőt nem kell levetni.
A jövő mindig hordoz magában egy kis bizonytalanságot. Azonban filozófiánkban már most biztosak vagyunk. Azon dolgozunk minden nap, hogy egy olyan hellyé váljunk, ahonnan az ember nem érez késztetést, hogy tovább álljon. Ahol a napját elindíthatja egy igényesen elkészített szendviccsel, ihat mellé egy finom kávét, netán egy gőzölgő teát és a desszertért sem kell máshová elsétálnia. Ahová beülhet az ember a barátaival és megbeszélheti az élet dolgait egy jó bor mellett a teraszon. Ahová jó visszatérni, a nap bármely szakaszában.
A jövő néha egészen bizonytalan, egy valami viszont teljesen biztos, hogy nálunk a vendéglátás Rólatok, vendégekről szól.
Utószó helyett:
Nem titkolt szándékunk a blogot – nevéből is adódóan – egy sorozattá szervezni, melynek a jelenlegi az első állomása. Bemutatjuk majd a különböző területek szereplőit, illetve felfedünk néhány kulisszatitkot, hogy mindenki lássa miben is mesterkedünk nap mint nap, hogy színesebbé tegyük a nálunk megpihenők napjait. Szó esik majd a beszerzési forrásainkról, a különböző kulináris csodák elkészítési módjairól, visszakövetve egészen azok eredetéig. Talán a legizgalmasabb aspektus a végére maradt, itt minden folyamatát nyomon követhetitek a kávézó épülésének, szépülésének. Annyit már elárulhatunk, hogy nemsokára – kilépve az online térből – találkozunk személyesen is.
